Majdenem kiborult a bili...
2003. Jul. 27. 18:17

Bizony kevés hiányzott ahhoz, hogy ez a mostani írásom keményen kritizáló hangnemben szülessen. Valószínűleg sokan hallottátok, olvastátok a héten felmerült esetleges játékoscseréket, melyek közül finoman szólva egyikkel sem értettem egyet.

Az egész a hét közepén kezdődött, amikor is valaki kitalálta, hogy az Internek Giuseppe Favallira van szüksége. Ez még nagyjából rendben is volna, hiszen egy 31 éves, hatalmas Serie A-tapasztalattal rendelkező hátvédről van szó, aki bármelyik csapat keretében elfér, más kérdés, hogy Coco személyében egy olasz válogatott balbekk áll Cúper rendelkezésére ezen a poszton. No de az, hogy egy tehetéséges, ugyan az elmúlt idényben sokat nem mutató, de több poszton is bevethető, kreatív, technikás Dalmat-t és egy hosszú idő után viszonylag sok játéklehetőséghez jutó saját nevelésű 21 éves játékost, Pasqualét adjunk érte cserébe?! Ez abszurd!Még ha csak kölcsönadásról lenne szó, akkor is...

Közülünk többen úgy vélekednek Dalmat-ról, hogy nagyon jó képességű játékos a francia, talán senki sem cselez nála jobban a csapatból, de egyikünk sem lenne szomorú, ha a távozás mezejére lépne. Oké. Legyen. Stílusa alapján a Premiershipben és a Primera Divisionban valószínűleg könnyedén megállná a helyét, egy másik edző esetleg ki tudná hozni belőle képességei maximumát. Tehát, ha már mindenképpen elhagyja az Intert, akkor ne egy másik talján gárdába igazoljon, hanem inkább külföldre kellene eladni, méghozzá jó pénzért.(Szerintem 8-10 millió eurót simán megér). Pasquale már más tészta.

Mindannyian tudjuk, hogy a saját nevelésű játékosoknak borzasztó nehéz az első csapat közelébe férkőzniük. Utoljára huzamosabb ideig(vagy 17 évig...) egy bizonyos Giuseppe Bergominak sikerült, aki az Inter-tábor első számú kedvence volt hosszú-hosszú éveken keresztül. (A fiatalabbak kedvéért: Ziot legalább annyira szerették - szerettük - akkor, mint most Javier Zanettit.) A Bergomit követő nemzedék tagjai bizony nem váltották meg a világot, csak percek illetve mérkőzések jutottak nekik. Egy kivétel volt csak, aki talán a jövő Interének meghatározó tagja lehetett volna: Matteo Ferrari. Őt azonban - ki tudja miért-, egy csereüzlet keretén belül átengedtük a Parmának. Hogy nem a levegőbe beszélek, a 22 éves hátvéd azóta bemutatkozott a Squadra Azzurrában...

Az elmúlt és idei szezonban megváltozni látszott az Inter Primavera csapatában futballozó fiatalok helyzete, hiszen Cúper mester jó néhányuknak igyekezett játéklehetőséget adni. Közülük a legtöbb szerepet Pasquale kapta, aki olyan fontos meccseken futott ki kezdőként a pályára, mint például az Ajax, vagy a Newcastle ellen vívott Bajnokok Ligája-derbik. A kis Giovanni pedig nem okozott csalódást, jellemző, hogy Giovanni Trapattoni, az olasz válogatott szövetségi kapitánya egy alkalommal meghívta a felnőtt keretbe.

Szóval, ezt az Interhez gyermekkora óta kötődő, a szurkolók által is szeretett fiatalembert akarta Moratti(?) odaadni a Lazionak! Ha csak a rutinszerzés lett volna a fő oka megérteném, de úgy vélem, Cesar, Zauri és Sorín mellett nem kapott volna túl sok játéklehetőséget. Akkor meg mi értelme kölcsönadni? Ennyi erővel itt is maradhat, kemény munkával, és rengeteg tanulással egy-két év múlva kiszoríthatja Cocot a kezdőből, és ezzel hosszú évekre megoldhatja a balhátvéd problémáját.

A másik csereüzlet talán még ennél is durvább: spanyol lapértesülések szerint a Barcelona Cannavarót szeretné elcserélni Overmarsra... Azt a Cannavarót, a világ egyik legjobb hátvédjét, az olasz nemzeti csapat kapitányát, akit egy évvel ezelőtt 22 millió dollárért csábítottuk el Parmából a Juventus és a Milan orra elől. Jó, rendben, tudjuk, hogy Fabio nem hozta a produkciót, amit vártunk tőle, de ezek szerint neki nehezebben megy a beilleszkedés. Úgy vélem, egy esélyt mindenképpen megérdemel, hiszen akadtak jó meccsei, nem egy szituációban mentett az utolsó pillanatban. Ahogy egy szurkolótársunk fogalmazott: ez lenne a csapatépítés? Egy kevésbé sikeres idény után eladjuk a méregdrágán vásárolt szuperhátvédet? Remélem nem.

És akkor még nem is említettem a Cannavaróért érkező cserejátékost. Overmars iszonyú gyors, mindkét szélen bevethető, remek futballista - volt. Mióta eljött az Arsenaltól csak keresi régi önmagát, sem a holland válogatottban, sem pedig klubjában nem tudott egyenletes teljesítményt nyújtani. Felvillanásai, jó mérkőzései persze akadtak, de valószínűleg többé nem lesz már olyan jó, mint régen. Nem is beszélve az állandó sérüléseiről, egy, a spanyolnál jóval keményebb bajnokságban alighanem még kevésbé bírná a megfáradt térde.
Remélem, ezek a pletykák mindenféle valóságalapot nélkülöznek, és csak az unatkozó újságírók torz agyszüleményei voltak. Hatalmas hiba lenne Pasqualét és Cannavarót elengedni, főleg, ha a fentébb megnevezett focisták érkeznének a helyükre...