GIOVANNI PASQUALE EXKLUZÍV
by:gaRRy

A Stadio Artemio Franchi öltöző folyosóján vagyunk Firenzében. Körülbelül egy óra van még hátra a Pirelli Cup mérkőzés kező sípjáig, Fiorentina-Inter. A csapat manager Bruno Bartolozzi éppen ekkor írja alá és adja le a hivatalos összeállításokat és jelöli ki a csapat kapitányát. Mi a furcsaság ebben? Semmi különös mivel általában a C-betű Javier Zanetti neve mellé szokott kerülni, ám ezúttal minden másképpen történik. Egy 22 esztendős venariai fiatalembert jelöli meg Bartolozzi. A 1982-es születésű Giovanni Pasquale két évvel ezelőtt debütált az első csapatban, ő azon kevesek egyike akik a Primavera csapatból tudtak feltörni a nagyok közé, igaz le is tett valamit az asztalra. Egy scudetto, egy viareggioi győzelem már ok lehet a vezetők bizalmára. Nem könnyű dolog 20 évesen 80 ezer ember előtt debütálni, Brehme vagy Roberto Carlos posztján. Nézzük most hogy ő miképpen élte meg ezeket a dolgokat.

·Kezdjük a személyes dolgokkal. Hová valósi vagy?

·Venariaban születtem, ez egy Torinohoz tartozó hely ami nincs messze a Delle Alpitól. Hat évesen kezdtem el játszani ott ahol születtem Venariaban. Öt évet töltöttem el ott, majd a Juventushoz kerültem. Más esély nem nagyon volt, mivel a meccseinket csak a Juventus illetve a Torino játékosmegfigyelői követték figyelemmel.

·Nem volt sok választási lehetőség…

·Hát nem. Így aztán négy évet töltöttem el a Juventus korosztályos csapatainál, majd visszatértem a Venariahoz ahol még egy évet lehúztam. Szerencsére tárt karokkal és örömmel fogadtak vissza a nevelő egyesületemnél. Ezután a Venaria elnökének Brunellinek köszönhetően a Pro Vercellihez kerültem ott is egy évet töltöttem. A Pro Vercellinél figyelt fel rám Pisano az Inter megfigyelője és ő hozott ide. Az Internél végigjártam az összes korosztályt és most itt vagyok.

·Beszélj kicsit a családodról.

·Az apám Piero egy gyárban dolgozott de ma már nyugdíjas. Nagyon szereti a természetet, rengeteg időt tölt a kertben és ha teheti az erdőket járja. A mamámat Marianak hívják, szakácsnő egy általános iskolában.

·Honnan a foci iránti érdeklődésed?

·Hát az egész a nagybátyjámnak Franconak köszönhető, aki látta hogy kisgyerekként mindig a labdát rúgom és ő volt aki beiratott Venariaba a focicsapathoz. Az anyám dolgozott és nem tudta megszervezni azt hogy edzésre járjak így oda és a meccskre is Franco bácsikám vitt. Neki ez nem volt különösebb gond mivel imádta a focit. Ma mikor az Interben játszok neki mindig jár egy jegy a főtribünre, ha pedig kijön a meccsre akkor mindig személyesen fogadom.

·Térjünk vissza a pályára. Az Inter korosztályos csapataival gyakorlatilag megnyertél mindent…

·Igen, nyertem a Primavera csapattal egy scudettot, és egy Torneo di Viareggiot amelyik a legfontosabb utánpótlás torna a világon klubszinten. De fontos volt a számomra hogy a társaság is nagyon jó volt, az edző Corrado Verdelli pedig kiválló szakember.

·Tartod a kapcsolatot az akkori csapattársakkal?

·Igen, az utolsó Primavera csapatból szinte mindenkivel. Ráadásul együtt lakok Cordazzal és Beatival, akikkel együtt edzek nap mint nap. De Biava és Rebbecchi is velünk van, ők is tagjai a nagy csapatnak.

·Milyen együtt élni velük?

·Fiatalok vagyunk, sokat nevetünk de azért nem élünk teljesen elhanyagoltan. Betartjuk a szabályokat! Persze viccelődünk, húzzuk a másikat, de mikor hazaérünk mindenki pihen mivel tudjuk hogy mi elsősorban azért vagyunk itt hogy minden pillanatban a maximumot tudjuk nyújtani.

·Milyen volt a váltás a Primavera és a felnőtt csapat között?

·Nem volt semmiféle probléma. Mindenki szeretettel fogadott, ám akkor hárman kerültünk fel. Franchini, Beati és én, de nem volt senkivel sem semmi problémánk. Azonnal megértettük hogy alázattal és munkával ki lehet érdemelni az elismerést. Voltak akik segítettek, tanácsokkal láttak el nekik nagyon hálás vagyok. Most direkt nem akarok neveket mondani, mert felesleges. Szerencsére ma már nagyon sok fiatal dolgozik nap mint nap az első csapattal.

·A bal szél már évek óta komoly problémát jelent az Internek. Nem felelősség ezen a poszton játszani?

·A felelősség mindig nagy, márcsak azért is mert ilyen fiatalon egy ilyen nagy csapatban egy ilyen közönség előtt játszani nem egyszerű. Tökéletesen emlékszem a bemutatkozásomra. 2002.szeptember 25-én a Bajnokok Ligájában a San Siroban az Ajaxot fogadtuk. Jó meccs volt, ahol szerénytelenség nélkül állíthatom jól ment a játék. Ez a dátum már örökre bennem marad. Azóta játszottam vagy 30 meccset, és számomra ez a legfontosabb. A meccsen, téthelyzetben tudok a legtöbbet fejlődni. A felelősség azért is jó, mert így minden egyes alkalommal csak maximális koncentrációval léphet az ember a pályára, ugyanis nem lehet hibázni. Rám 22 évesen ez halmozottan is igaz. Tavaly körülbelül 20 meccsen léptem pályára, remélem ez a szám meglesz majd idén is. Hogyha itt vagyok már szeretnék is tenni valamit, adni akarok ennek a csapatnak.

·Taktikailag nem mindig ugyanaz a dolgod. Hol jobb játszani? Közelebb a védelemhez vagy közelebb a középpályához?

·Én jobban szeretek hátrébb, még akkor is ha ott nagyobb a teher, a felelősség. Az én posztom egy négy védős játékhoz áll a legközelebb, de hogyha úgy alakul képesnek érzem magamat a váltásra.

·Mancini a szélső védőket nagyon feltolja, így idén ezen a poszton kétszer annyi munka akad…

·Amennyiben a mister ezt kéri akkor nekünk ezt kell végrehajtani. Hogyha ez kétszer annyi futást igényel akkor kétszer annyit kell futni. Természetes hogy egyelőre Favalli kap több lehetőséget hiszen ők annak idején együtt játszottak Mancinivel, jól ismerik egymást. Sokat tanulok Favallitól, mind taktikában mind a labda nélküli mozgásban, de ez igaz az edzésekre is ahol Mancininek mindig van valami mondanivalója az aktuálissal meccsel kapcsolatban.

·Hogyha már megnevezted Favallit, milyen a kapcsolatod vele?

·Rengeteget segít, tanácsokat ad, sőt nem is… Inkább úgy fogalmaznék hogy a tapasztalatait osztja meg velem. A meccs előtt mikor én játszok sok szerencsét kíván, nagyon örülök hogy ilyen jó egymással a viszonyunk. Amikor pedig ő játszik az sem gond. Persze edzésen van hogy rivalizálunk egymással de ez teljesen normális dolog.

·Egy olyan csapatban mint az Inter, nagyon kemény dolog folyton játszani. Ezt hogyan éled meg?

·Hogyha kezdő vagyok, ha a padon vagyok vagy ha a tribünön ülök mindig arra gondolok hogy fejlődnöm kell. Ez a célom. 22 évesen az embernek még rengeteg tanulnivalója van. Sokan vagyunk a csapatban és várnom kell a soromra, de hogyha eljön a pillanat akkor nem szabad hibázni. Persze hogyha egymást követő 3-4 alkalommal csak a lelátón kapok helyet én is ideges leszek, mert játszani szeretnék. De hogyha ezen agyaznék állandóan akkor már abbahagytam volna a focit. Tudom hogy javulnom kell, és van még időm hogy ezt meg is tegyem. Legalább előttem van egy állandó motiváció, így soha nem fogok maximálisan megelégedni magammal.

·Milyen egy olyan híres ex-játékost hallgatni minden edzésen mint Mancini?

·Mancini karrierje nem téma a csapatnál. De nagyon szeretek vele és a stábjával együtt dolgozni. Mindenki fiatal akik nem is olyan régen hagyták abba az aktív játékot, így valahogy sokkal közvetlenebb a viszony köztünk. Ez nagyon sokat segít a napi munkában is. Ráadásul ők már a Lazionál is együtt dolgoztak, így egy összeszokott csapat érkezett hozzánk.

·Nem zavar hogy minden nyáron megírják az újságok azt hogy az Inter kölcsönad valahová? Aztán mindig maradsz a végén. Ez bizalom a te részedről a klub felé?

·Igaz, most már 3 éve mindig téma hogy hol folytatom és a végén mindig a maradás mellett döntöttem. Nagyon elégedett vagyok hogy az Inter játékosa lehetek és nagyon jól érzem magamat itt Milanoban. Közel van a családom és az otthonom Torinoban. Ez nagyon fontos mert a kritikus helyzetekben rájuk mindig számíthatok. De ez igaz az emberekre akik körülvesznek minket. Nagyon sokan vannak akik segítenek mindenben bármit is kérek tőlük.

·Nyáron pár edzőmeccsen te voltál az Inter csapatkapitánya. Milyen érzés volt a karszalagot viselni?

·Egyáltalán nem számítottam rá hogy ilyen megtiszteltetés fog érni. Az első alkalom Firenzében volt a Pirelli Cup mérkőzésen. Bruno Bartolozzi a csapatmanager a meccs előtt beszélt a bíróval majd odajött hozzám és szólt hogy írjam alá a nevezési lapot mert én vagyok a csapatkapitány. Mondanom sem kell nagyon boldog voltam az egész meccs alatt.

·Ez talán jelzésértékű dolog volt a klub részéről feléd.

·Igen, ez így van. Most már hat éve vagyok az Internél és gyerekkorom óta ennek a csapatnak szurkoltam, akárcsak az egész családom. Ennél nagyobb dolog kevés történhet az emberrel.

·Gyerekkorodban vagy mikor már a korosztályos csapatokban játszottál, ki volt a példaképed?

·Mindig nagyon szerettem Andy Brehmet, aki mindig az Inter családhoz fog tartozni. Olyan dolgokra volt képes a pályán ami miatt még ma is visszasírják a szurkolók. Aztán van egy másik nagy játékos a posztomon, Roberto Carlos. Igaz neki a védekezésben nem egészen az a feladata mint nekem, de hát mégiscsak szélső.

·Szerepeltél a válogatottban is, mi maradt meg ebből?

·Igen játszottam az U21-es csapatban, de tétmeccsen sajnos soha nem sikerült pályára lépjek. Csupán néhány felkészülési meccsen kaptam szerepet, több nem jutott. Aztán egyszer meghívtak a nagy válogatott keretébe, pont mikor az U21-el edzőtáboroztunk. Az egyik helyről át kellett menjek a másikba, ami hatalmas megtiszteltetés volt a számomra. Persze csak a padon kaptam helyet, de ez így is fantasztikus volt. Ezt a lehetőséget Trapattoninak köszönhetem!

·Nagyon sok levél érkezik a klubtól a nevedre a lányoktól mostanában…Igazi szex-szimbólumna tekintenek a hölgyek.

·Nem is tudtam. Persze a meccsek előtt és után rengeteg autogrammot osztok ki a lányoknak is. De annak is örülök hogy a szurkolók ilyen közel vannak a csapathoz, ez pedig megnyilvánul a szeretetben és a kritikában is.

·Van barátnőd?

·Igen, egy ideje már van. De erről nem szeretnék többet mondani.

·Mikor a pályára lépsz, szoktál valakit üdvözölni a tribünön?

·Persze vannak barátaim akik mindig a helyszínen követik a dolgokat. Hogyha meglátom őket a nézőtéren akkor mindig köszönök. Mondjuk tudják ők is hogyha az üdvözlés elmarad annak más oka van nem a figyelmetlenség. Volt hogy én integettem és senki nem válaszolt… Sikerült összekevernek őket valakivel.

·Akárcsak minden játékosnak neked is kijár a dícséretből és a kritikákból egyaránt. Hogyan viszonyulsz ezekhez a dolgokhoz?

·Elolvasom az újságokat mint mindenki más, de nem igazán törődök azzal hogy mit írnak benne. Mindenkinek más a véleménye, valaki szerint jól játszottál más szerint meg nem. Szerintem hogyha valaki nem nézi a meccset csak az újságból informálódik rendre pórul jár. Szóval nem tartom sokra a sajtó munkáját, nekem az a fontos hogy mit mond a Mister vagy a vezetőség a meccset követően. Az is igaz hogy fel tudom magam húzni egy-egy cikken, főleg akkor mikor hemzseg a tartalmi hibáktól és sugárzik belőle a dilettantizmus. A dicséret mindig jobban esik, például azt sohasem fogom elfelejteni mikor én kaptam az idény legjobb fiatal játékosa címet a klubnál.

·Kivel szoktál egy szobában lenni az utazások alkalmával?

·Mióta a nagycsapatnál vagyok mindig Oba-Oba Martins volt a szobatársam.

·Hát akkor nem sokat beszélgetsz…

·Igen, Oba nagyon távolságtartó ember, de azért lehet vele is kommunikálni. Oba is fel tud oldódni bármilyen furcsa is ezt hallani. Aki nem ismeri azzal nagyon hűvös, de amúgy teljesen normális srác. Egy biztos, feleslegesen soha nem járatja a száját…

·Mi volt a legnagyobb áldozat amit hoztál azért hogy most itt lehess?

·Talán az hogy hétvégenként nem mehetek sehova sem a barátaimmal. De ez nem csak mostanra vonatkozik hanem régebbre is mikor még a Venariaban játszottam. Minden vasárnap reggel meccs volt én pedig egész szombaton otthon kuksoltam ameddig a srácok az utcán voltak, mulattak vagy csak együtt lógtak. De ma már egyáltalán nem bánom ezeket a dolgokat, hiszen megérte!

·Az Inter játékosának lenni nem mindenkinek adatik meg. Megváltozott ettől az életed?

·Szerintem ettől én még nem lettem más ember, mint aki voltam. Aki közel állt hozzám azzal most is ugyanolyan a viszonyom mint korábban.

·Mi volt a legrosszabb dolog amit a pályán tettél eddig?

·Amire nagyon büszke vagyok hogy a három év alatt még soha nem állítottak ki. Egyszer a Primavera csapatban volt egy ronda belemenésem de szerencsére a srácnak nem lett semmi komoly baja.

·Mire költöd általában a megkeresett pénzedet?

·Az igazság szerint, anyukám folyamatos kontroll alatt tart. De általában amire megy a pénz, az vacsora a barátokkal, összejövetelek, ilyesmi. Nagyon szeretek jókat enni, talán ennek az az oka hogy a szüleim calabriai származásúak.

KÉRDÉSEK és VÁLASZOK
 
Ébresztő? 9.30
 
Reggeli? Cappuccio és briós
 
Hobby? Vásárlás
 
Város? Torino
 
Szín? Kék
 
Szám? 26
 
Étterem vagy gyorsétterem? Étterem
 
Étel? Carbonara
 
Ital? Coca-Cola
 
Állat? Tigris
 
Film? Minden vasárnap háború
 
Színész? Jean-Claude Van Damme
 
Zene? Olasz zene
 
Énekes? Nino D’Angelo
 
Újság? La Gazzetta dello Sport
 
Hobby sport? Kispályás foci
 
Auto? VW Golf
 
Divat márka? Armani
 
Öltözék? Sportos
 
Amit nem viselsz el? Ha sérelem ér
 
Erény? Mindig lehet rám számítani
 
Rossz tulajdonság? Sértődős vagyok
 
Adni vagy kapni? Adni
 
Legjobb hely? Ahol lazíthatok
 
Egy lakatlan szigeten? …a barátnőmmel
 
Lefekvés? 22.30