Beszámoló:

Anno még augusztus elején felvettem isméten, hogy jó lenne, ha lenne még augusztus folyamán egy interes találkozó, mert szeretem volna megismereni a többi interest is. Utánna megkaptam válaszba, hogy ez már tervbe volt, de valószinüleg csak õsszel jöhet össze. Ez idõtájt a juve fórumon volt egy "kis" tevékenységem, melynek következtében "hatalamas elismertségnek" örvendtem ott. A borus hivaros napok után fellendültek virtuálisan a fehér zászlók, és tûzszünet kötetett, ami azóta kiderült alapja lett a juve-inter fórumozók "barátságának". Ez idõtájt felvetõdött bennem az az ötlet, ha már a többiek ennyire szeretik egymást, és engem nethuszárnak tituláltak, akkor ideje lenne találkozni is egymással, amire egy közösfoci meccs tünt idálisnak, ahol "büntetlenül" mindenki tisztázhatja bajait. Igaz, nincs mit tagadni, annak a "nemes" célnak a fényében merült bennem fel ez a gondolat, hogy a zebracsíkosokat lemossuk a pályáról, és én személy szerint egy-kettõt a közûti jelzésként való értelmezésével tegyem egyelõvé. Ezt a tervet elõször mindenki elvetette, de mikor a juve fórumon is felmerült ez az ötlet akkor heves álmodozásokba kezdtek emberek a rendezvénnyel kapcsolatba, ami akkor csak álom volt. Idõvel pár ember ezt megunta, és szervezésbe kezdett. hamarosan megszületett az idõpont, és a helyszin is. Itt szeretnék nagyon nagy köszönetet mondani Marcinak a rendezés magára válalásában, amit hiba nélkül elvégzett. Azért egy kivetni valót mégis megemlitenék, hogy ne hazudtoljam meg a jellemem, kicsit "drága" volt a pálya. Ennyit a bevezetésrõl, most pedig a saját szemszögömbõl leírom a történetet, addig míg Marciékkal nem találkoztam a pályaudvaron.Jóval a meccs eleje elõtt felvetõdött bennem az a gondolat miszerint én libero szeretnék lenni. A meccs elõtt két nappal neki is láttam a készületnek, nemes harci díszem elkészitésében. Olyan jól sikerült a kezdet, hogy másnnapra beteg lettem, és iskola helyet orvoshoz mentem a nagy nap elõtt egy nappal. Délután az orvostól visszajövet, bevéve a doki csodaszereit, melyet a patikus nem aprópénzért nagylalküen ideadott, nekiláttam az elõkészületek folytatásának.Estére kész is lett a "nagymû", és neki vettem a magam formálásnak is, hogy súlyos tömegü hajam ne akadályozzon a mozgásba. Ezek után nyugóvóra is tértem hajnali egy óra körül. Még a hajnali éjszaka alatt sajnálatos módon egy hirtelen mozdulat révén találkoztam a szekrénysarkával, ami kicsit se volt jó érzés. Ezeknek a dolgoknak a következtében el is aludtam. Fél hatkor keltem, pedig már öt órakor elindult a vonat. Gyorsan megnéztem a menetrendet, és már a hétóra utáni vonatot el is értem anyukámmal, kienk az az ötlet ötlöt a fejébe, hogy megtekinti a Szépmûvészeti Múzeumot. a vonat út nem volt valami változatos, végig a wc és a fülke között ingáztam, köszönhetõen a reggel a hasamra is jutó izomlazitókenõcsnek. Fél tizenegy után érkeztem meg a nyugatiba, a maradék másfél órát a West End City Centerbe töltöttem a boltokat sorra egymás után véve, inter cuccokat keresve.(na és persze itt se maradt ki a mellékhelyiség).Tizenkettõ után pár perccel találkoztam a kijelölt helyen az addigra már ott lévõ interes küldöttséggel. A mi Sanyinkkal gyorsan fel is mértük egymást, az addigra már legendává váló õsi ellentétünknek következtében. Irányba vettük a másik hajléktalan szállót is, amit köznapi néven csak keletinek nevezünk. A útközbe történõ megismerkedésünket bõvitettük két sportárúház megtekintésével, ahol hamar rájöttünk nem Moratti méretü a buxánk. A részállomásnál letelepedtünk egy vágány peronjára, mivel az elit helyeket már elfoglalták. Tovább folytatuk a beszélgetést egy jó kis hazai boroskóla társaságába. De ekkora már annyira Salalala hiányunk volt, hogy már délibáb ként a öreg koldus bácsiba is õt láttuk, nem is beszélve az öreg nénikérõl, aki meg is tetszet a mi Marcinknak. Hamarosan mégérkezett a messze földrõl érkezõ "vak" barátunk, az utitársával. Gyurival gyorsan közöltem is, ha õ lesz a biró, akkor nekünk fújjon, de a megvesztegetés, és a fenyegetés se használt. Igaz késõbb kiderült, hogy nem is volt rá szükség. Megérkeztünk a kijelölt fõpróbahelszinre, ha jobban tetszik a célállomás elõtti utolsó helyszínre, de ha ez se tetszik, akkor simán csak Kolos(s)y térre, vagy egyszerüen nevezve, idégelenes olasz szurkoló gyûjtõ sarok. Itt már egy fél csordányi zebra várt mineket kiegészülve a mi vezérünkkel. Bemutatkozás, és ajándékosztás után, meg vártuk a többi "lófajzatot", és célba vettük az idéglenesen San Sironak, de szebb nevén Guiseppa Meazzának, de a név használati jogának hiányában csak simán mûfüves pályának neveztük. Viszont nekem a mi vezérünk iránti tisztelet jele ként, csak "Szponzor Stadium"-nak hívtam, ami hamarosan kibõvült, és lett "Szponzor "Lyukasrózsaszinpizsamagatyás" Stadium. Szivem szerint mentem is volna az MTA-hoz, és szabadalmaztattam volna e szép középsõ jelzõt. Igaz csak a meccs után napokkal jutott eszembe, hogy a Juventusnak is rózsaszin volt a kapusfelszerelése anno. Ennek fényében világossá vált a bunda ténye, de még a szükséges íratokat nem adtam le a bíróságon, amit jogászhiány miatt az interesek fognak vezetni. A gyors átöltözés után, amikor már átestünk a juventinók elsõ fegyverének támadásán (Szponzor rózsaszin gatyája), elkezdtük a bemelegitést. Hát ez vetet "némi" kivetni valót magából. Olyan százalékkal találtuk el körübelül a kaput mint Vadicska. Sajnos amikor átpillantottunk a másik oldalra nem zebrákat láttunk. Én személy szerint profitigriseket láttam, farkast akartam mondani, de akkor már megint roszszemmel néznének rám a fekete-fehér szurkolók(Mi már modernebbek, és jobbak vagyunk. Szinesek vagyunk). A meccs Inter helyzetekkel kezdõdött, de sajnos ezek kimaradtak egytõl egyig. Ezután jött a büntetés és már is 0:1. Már 0:2. Már 0:3. Hirtelen azt hittem sose áll meg ez a rossz sorozat, de hálistennek egy kontra támadás végett Balázs révén szépitettünk. (1:3) Egy figyelmetlenség következtében, viszont már megint mi ballaghatunk a középkezdéshez. (1:4) Sok szép jelenet után, sajnos a helyzeteinket kihagyva 3:6-val fordultunk. A csapatok irányba vették a csapot, ami sokunknak nehézséget okozott. Elszántan tértünk vissza a második félidõre, a forditás reményében, de sajnos az elsõ két-három helyzetünk kimaradt, és a juventinók profi játéka miatt máris gólokat kaptunk. Ezek után az egész meccsre az volt a jellemzõ, hogy rengeteg helyzetünket hatalmas százalékba kihagytuk, és hibáinkat hátul kihasználta az ellenfél. A meccs végére már meg látszott a pillanatnyi kondíció különbség, ami a juvések javára szólt. A végén 6:13-val mentünk le pályáról, és gratuláltunk a zebráknak. Fáradtan elindultunk az öltõzõ felé, de jó volt látni, hogy nem csak mi voltunk fáradtak. A juventinók fair-playjal kezelték a gyõzelmüket, ami nagyon nemes volt. Az öltõzõbe még elpoénkodtunk egy darabig, aztán lassan fogyni kezdett a csapat. Végül a két maradék szurkolói hadból, egy egységes kovácsolódott, és egy sör erejéig utunkba vettük a közeli vendéglõt. Ezek után folytatódott a fájó búcsú, és Szponzorral neki vágtunk a haza útnak, amit egészen a nyugatiig közösen tettünk meg. Pár ember nagyon hiányzott nekem személy szerint errõl a találkozóról, ki ezért, ki azért. Amúgy még egyszer szeretnék köszönetet mondani Marcinak a szervezésért, és mégegyszer szeretném kifejezni örömömet, hogy megismertem azokat akik ott voltak.Még egy mondat erejéig írok.

TALÁLKOZUNK LEGKÖZELEBB, AHOL MÁR REMÉLJÜK TÖBBEN LESZÜNK,
ÉS AKKOR MÁR A MODERNEBB SZINESEK LESÖPRIK A ZEBRÁKAT A
POROKKAL EGYÜTT E MODERN ÉRTELEMBE VETT SZAVANNÁRÓL.